Feldmár András kétestés előadása
„Az anyám hazudott. Azt mondta, hogy ő jobban ismer engem, mint én magamat. Több évtized után jöttem rá, hogy senkinek sincs fogalma, halvány gőze sem arról, hogy mi az én élményem. Csak én tudom. Abban, hogy mi az élményem, soha nem kételkedem. Hogy mit jelent vagy, hogy magyarázzam meg, abban soha senki nem lehet biztos. Az egyetlen általánosítás, ami érvényes az az, hogy mivel ember vagyok, amit gondolok, amit teszek, amit kommunikálok, amit érzek, az emberi. Nem kell, hogy bárki megtanítson arra, hogy hogy legyek ember; hogy embert játsszak. Magamban fedezem fel az embert. Meg a másikat. Meg a harmadikat. Meg a társadalmat. Meg a világot. Minden általánosítás, minden csoportosítás, minden címke elhomályosítja a lényemet. Ha egyike vagyok azoknak, akkor láthatatlanná válok. Csak én tudom, hogy mennyire fáj, amikor valaki bánt és csak én tudom, hogy miért nem bántok valakit. Minden magyarázat fikció, mégis meg kell válogatni a szavainkat. Ez a fenomenológia.”
- Időpont: 2019.06.18-19
- Kezdés: 19 óra
- Helyszín: Central European University, Nador u. 9, Budapest, Hungary, 1051
- Jegyek kaphatók: ITT
Íme az ígért beszámoló. Nos, tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy új gondolatot nem hallottam Feldmár Andrástól, de ez nem az előadás színvonalát minősíti, csupán annak köszönhető, hogy szinte minden írását olvastam és online előadásait hallottam. Mindkét nap tematikája egy órás előadás, majd egy óra kérdésekre való reflektálásból állt. Mondanom sem kell, hogy az utóbbi volt igazán izgalmas és érdekes – hiszen itt lehetett „személyeskedni”, ahogyan András fogalmazott. Bámulatos volt élőben is megtapasztalni, hogy milyen gyorsasággal képes mély rétegeket elérni, és ráhangolódni a beszélgető partnerére.
Kettő dolgot szeretnék csupán kiemelni az előadásból, ami valóban szorosan kapcsolódik a coachinghoz, illetve a saját tapasztalataimhoz:
- Személyes és személytelen – saját magunkkal szemben
Coachként gyakran tapasztalom, hogy a coaching folyamatot azzal a tisztázással kell kezdjük, hogy egyes szám első személyben kommunikáljunk. Főleg akkor figyelhető meg ez a jelenség, amikor az önismereti munka elején tart az ügyfél, esetleg még tapasztalata sincsen ezen az úton. Gyakoriak az olyan megfogalmazások mint: „És hát az embernek az fáj, amikor mellőzik; A főnöknek még nem jeleztem vissza, mert hát nem tudhatod hogyan reagálna; Az embernek valahol jólesnek ezek a külső megerősítések, önbizalmat adnak.” Általában nagyot lépünk a coaching folyamatban, amint az ügyfél elkezd őszintén, személyesen magáról beszélni. Az átkeretezett mondatok így változnak személyessé: „Fáj amikor azt tapasztalom, hogy hetek óta nem keres a barátom; Nem merek visszajelzést adni a főnökömnek, félek a reakcióitól és hogy miként kezelném azokat; Fontos számomra, hogy külső megerősítéseket kapjak a környezetemből, mert úgy érzem, ilyenkor sokkal magabiztosabb leszek.” Tapasztalatom szerint ezek már olyan mondatok, melyeket az ügyfél az adott coaching folyamatban mond ki magának először, őszintén.
- Személyes és személytelen – visszajelzés adása, fogadása, címkézés
Viszonylag gyakori business coaching téma a feedback adása, vagy fogadása. Legtöbbször a konstruktív kritika megfogalmazása okoz nehézséget ügyfeleim számára, de sokszor a fogadása is kihívást jelent. Nagyon tetszett, ahogy Feldmár elhelyezte a személyesség fontosságát ebben a kérdéskörben. Gyakorlatilag a Gordon-i erőszakmentes kommunikációval, az aktív hallgatással és az én-üzenetekkel tudom összekapcsolni a gondolatait. Ahogy András mindezt megfogalmazta, a saját élményünkről kell beszéljünk, nem pedig címkét ragasztani bizonyos eseményekre és embertársainkra. Nézzünk erre is egy példát és pozitív ellenpéldát: „A múlt héten megaláztál a csapat előtt, és emiatt napok óta nem alszom, csak akartam, hogy tudd; A múlt héten, amikor az egyik hibás ügyet beszéltük át a csapattal, szégyelltem magam, és megalázónak éltem meg a helyzetet. Annyira nyomaszt, hogy aludni sem tudok, és szerettem volna, ha beszélünk erről őszintén.”
Az én tapasztalatom, saját élményeim és gondolataim azt mondják, hogy mindezen témakör alfája és ómegája az őszinteség. Merünk e őszinték lenni saját magunk és mások felé? Hadd zárjam e sorokat egy Feldmár gondolattal: „Az igazi beszélgetés az, amiben az igazság megmutatja magát. Egy jó dialógus szeretettel teli, amiben sem a másik nem tudja, mi a tuti, sem én, de ha jóindulatúak és őszinték vagyunk, megjelenik közöttünk az igazság. Nagy élmény.” F.A.